|
Szepes Mária Író, forgatókönyvíró, költő, színész
Interjú Máriával : – “Én csak kiszolgáló vagyok, és boldog vagyok, hogy az lehetek. Mindig a másikról van szó, arról, hogyan tudja magát fölemelni, és átfogni a világmindenséget egészen addig a végig, ami nincsen. Örökkévaló van, Isten van, Krisztus van, csak én nem vagyok. Én csak szolgálok végtelen örök. Ezért vagyok itt.”…. ” nem gondolok soha magamra se, csak arra akin segíteni akarok , és ……sikerül.” -Mindenkinek sikerülhet ilyen állapotba eljutni? – „ha olyan állapotba van, hogy befogadja, IGEN. -de hogyan kerülhetünk olyan állapotba , hogy nyitottá váljunk? -így , ahogy most fogod kezemet, így ahogy mellettem vagy. Így , ahogy szeretsz. Így ahogy szeretlek. S magamra nem gondolok. Kis szolgálója vagyok a végtelen Istennek, és Krisztusnak. -valójában ilyen egyszerű az egész ? –egész egyszerű…és a világ legnehezebb dolga. Mert az emberek elzárkóznak a nagytól, és a kicsibe menekülnek. Futnak, futnak meg nem állnak…amíg a középponton el nem találják azt az időt, azt az állapotot, amikor nagyra tágulnak és befogadják az egészet. -ezek szerint az egészről beszélsz,…nincsenek is külön vallások? -nincsenek külön vallások..csak mindenkié a sajátja, de úgyhogy csak szeret és nem gyűlöl senkit és semmit és örökké töltekezik és sosem telik be. Mert ez örök : ez Ő. -bennünk van a végtelen? -Bennünk van a végtelen , hogyne..csak ne gondoljunk az Én-re, hanem a mindenre. Fogadjuk be, amennyit befogadunk az a miénk. -Tehát minél többet adunk, annál gazdagabbá válunk? -Hihetetlenül gazdaggá válunk. De nem gondolunk a gazdagságra, hanem arra hogy szolgálói vagyunk egy hatalomnak, amely fölmérhetetlen. Nyitottak vagyunk széttárt karokkal,széttárt szívvel és érzékekkel és telünk telünk telünk..a mindenséggel. – De hát Mária, félünk szeretni… félünk szeretni, mert aki szeret az kiszolgáltatott. -Azt kell legyőzni, a félelmet…és átváltani arra, hogy mi kis cselédei vagyunk Istennek, a láthatatlan hatalomnak…és őt szolgáljuk. Mi nem vagyunk, mi szolgálók vagyunk. Ez a dolgunk…adni és segíteni…ez a dolgunk. -Ne haragudj, hogy ezt mondom, de te is csak egy ember vagy és téged is bántottak. Hiszen amikor a Vörös Oroszlánt megírtad.. -Akkor bántanak amikor van miért..Óriási hatalmas munkát végez ez a kicsi kis történet, átfogja a világmindenséget és fényt gyújt ott is ahol sötét van, mindenütt. -Te hogy élted meg emberként azt, hogy bántanak? Hiszen te adni akarsz, szeretni akarsz. -Nehezen. De a nehéz a könnyű. -A nehéz a könnyű? -Igen, a nehéz a könnyű, magamra nem gondolok. Csak rá, akin segíteni kell…és Istenre aki örökkévaló. -Te azért születtél, azért vagy, hogy segíts. Most, nem titok …99 éves vagy….a 9 az az Úr száma…… -igen, s a 9 a remete száma… -te egyre többet meditálsz ugye? -már úgy születtem az anyámba,már ott gyűjtögettem azt, amit hozni fogok… ebbe a szerencsétlen világba…ahol olyan kevés a jó, és olyan rengeteg a rossz. Segíteni, mindig segíteni..alázatos kis cselédként szolgálni… -Mária egy olyan embernek, aki még soha sem tette, hogy lehet megtanulni meditálni? -Nem kell tanulni, meg kell nyílni neki , s jön és ömlik belé, zúdul belé. ..
–
– |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: