A meditáció általában csukott szemmel, mozdulatlan testtel ülés, koncentrált, éber befelé figyelés beavatkozás, reagálás nélküli semleges megfigyelés. A kereső a tudatos megfigyeléssel, elfogadással érzékeli életének tisztulását, átalakulását és akár a megvilágosodását.
A meditációs gyakorlásunk legyen rendszeres, ajánlott reggel és este, amikor nyugalom van, ugyanabban az időben leülünk elcsendesedés céljából egy békés helyen.
A meditációhoz olyan testtartást válasszunk, amely stabil és kényelmes. Általában valamelyik keresztezett lábú, ülő ászanába, azaz testhelyzetbe helyezkedünk el:
a szukhászanába (könnyű ülés),
a sziddhászanába (tökéletes ülés),
padmászanába (lótuszülés) vagy ezek variációiba. (Swámi Rama, 2013)
Ha keresztbe tett lábakkal ülünk, akkor párnát vagy pokrócot is használhatunk, illetve sokan választják azt is, hogy egy egyenes támlájú széken ülnek.
Maharishi 4 szerint, amikor az ászana tökéletessé válik, „a test összes tagjának tökéletes működése jön létre, melyek egymással teljes összhangba kerülnek. Ebben az állapotban a test képes arra, hogy tetszőleges hosszúságú ideig egy szilárd helyzetben maradjon.”
A meditációs során a légzés legyen nyugodt, egyenletes. A szemhéjat ne erőltessük, s ne szorítsuk össze, csak lazán pihenjen meg csukottan.
Próbáljunk befelé figyelni, s az értelmünket lecsendesíteni. Sokféle élményünk lehet meditáció közben, előfordulhat, hogy azt érezzük, lényünk egy „üres edénnyé” válik. Ekkor a belső lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget tud lehívni, hogy belefolyjék ebbe az edénybe, és megtöltse azt. Lehetséges, hogy a lelked végtelen tisztasága belép a szívedbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: