|
2. rész ÉBERSÉG
21- 32 versszakok
Éberség az örök élet lakóhelye, hiánya a halálé.
Aki éber, nem hal meg.
Aki nemtörődöm módon él,
mintha már meg is halt volna. (21)
A bölcsek, világosan megértvén
ezt az éberséget, örömüket lelik benne,
és a kiválasztottak menedékének
boldogságában élnek. (22)
Ezeket a rettenthetetlen, szüntelenül
meditációba mélyedt, állhatatos bölcseket
megérinti a megszentelődés
felülmúlhatatlan békéje, elérik a Nirvánát. (23)
A buzgó, hagyomány-őrző,
tiszta tettű, gondos, önuralommal
bíró, erényes, fáradhatatlan
embernek a dicsősége egyre nő. (24)
Erőfeszítéssel, éberséggel,
önmaga leigázásával, önuralommal
a bölcs olyan szigetet épít,
amit nem sodorhat el az áradat. (25)
A tudatlan, balga emberek
nemtörődöm módon élnek,
a bölcs viszont úgy őrzi éberségét,
mint a legnagyobb kincset. (26)
Ne éljetek nemtörődöm módra,
ne engedjetek az érzékiségnek, a kéjvágynak!
Nagy lesz az öröme annak,
aki fáradhatatlanul meditál. (27)
A bölcs éberségével elűzi a szétszórtságot,
felkapaszkodik a Tudás Tornyába,
s szenvedés nélkül lepillant a balgán szenvedő világra,
mint hegycsúcsról a völgylakókra. (28)
Fáradhatatlanul törekszik, míg mások cselekedni restek,
kitartóan kutat, miközben mindenki más alszik;
a bölcs úgy tör előre, mint a versenyló,
amint maga mögött hagyja a poroszkáló gebét. (29)
Indrát is az éberség tette az istenek urává.
Aki éber, felmagasztaltatik az emberek között,
akiből viszont hiányzik az éberség,
annak megvetés lesz osztályrésze. (30)
Aki örömét leli az éberségben,
s veszedelmet lát annak hiányában,
a koldus, minden köteléket elégető
tűzként vándorol a világban. (31)
Aki örömét leli az éberségben,
s veszedelmet lát a szétszórtságban,
a koldus, nem bukhat el,
közel van hozzá a Nirvána. (32)
|
|
|
part 2. Heedfulness
verses 21-32
21. Heedfulness is the path to the Deathless. Heedlessness is the path to death. The heedful die not. The heedless are as if dead already.
22. Clearly understanding this excellence of heedfulness, the wise exult therein and enjoy the resort of the Noble Ones.
23. The wise ones, ever meditative and steadfastly persevering, alone experience Nibbana, the incomparable freedom from bondage.
24. Ever grows the glory of him who is energetic, mindful and pure in conduct, discerning and self-controlled, righteous and heedful.
25. By effort and heedfulness, discipline and self-mastery, let the wise one make for himself an island which no flood can overwhelm.
26. The foolish and ignorant indulge in heedlessness, but the wise one keeps his heedfulness as his best treasure.
27. Do not give way to heedlessness. Do not indulge in sensual pleasures. Only the heedful and meditative attain great happiness.
28. Just as one upon the summit of a mountain beholds the groundlings, even so when the wise man casts away heedlessness by heedfulness and ascends the high tower of wisdom, this sorrowless sage beholds the sorrowing and foolish multitude.
29. Heedful among the heedless, wide-awake among the sleepy, the wise man advances like a swift horse leaving behind a weak jade.
30. By Heedfulness did Indra become the overlord of the gods. Heedfulness is ever praised, and heedlessness ever despised.
31. The monk who delights in heedfulness and looks with fear at heedlessness advances like fire, burning all fetters, small and large.
32. The monk who delights in heedfulness and looks with fear at heedlessness will not fall. He is close to Nibbana.
|
|
2. appamaada-vagga
appamaado amata-padaM pamaado machchuno padaM
appamattaa na miiyanti ye pamattaa yathaa mataa. 21
evaM visesato ñatvaa appamaadamhi paNDitaa
appamaade pamodanti ariyaanaM gochare rataa. 22
te jhaayino saatatikaa nichchaM daLha-parakkamaa
phusanti dhiiraa nibbaanaM yoga-kkhemaM anuttaraM. 23
uTThaanavato satiimato suchi-kammassa nisamma-kaarino
saññatassa dhamma-jiivino appamattassa yaso’bhivaDDhati. 24
uTThaanen’ appamaadena saMyamena damena cha
diipaM kayiraatha medhaavii yaM ogho n’aabhikiirati. 25
pamaadaM anuyuñjanti baalaa dummedhino janaa
appamaadaM cha medhaavii dhanaM seTThaM va rakkhati. 26
maa pamaadam anuyuñjetha maa kaama-rati-santhavaM
appamatto hi jhaayanto pappoti vipulaM sukhaM. 27
pamaadaM appamaadena yadaa nudati paNDito
paññaa-paasaadam aaruyha asoko sokiniM pajaM
pabbata-TTho va bhuuma-TThe dhiiro baale avekkhati. 28
appamatto pamattesu suttesu bahu-jaagaro
abal’assaM va siigh-asso hitvaa yaati sumedhaso. 29
appamaadena maghavaa devaanaM seTThataM gato
appamaadaM pasaMsanti pamaado garahito sadaa. 30
appamaada-rato bhikkhu pamaade bhaya-dassi vaa
saMyojanaM aNuM thuulaM DahaM aggii va gachchhati. 31
appamaada-rato bhikkhu pamaade bhaya-dassi vaa
abhabbo parihaanaaya nibbaanass’eva santike. 32
|
|
