1.0Diana lapjahttps://ahimsa.cafeblog.huDianaLaphttps://ahimsa.cafeblog.hu/author/dianalap/<div>A legtöbb ember nem azért veszti el örökre az álmait, mert képtelen lenne megvalósítani őket, hanem azért, mert elhiszi, hogy képtelen rá. Ebben pedig a legnagyobb szerepe a környezetünknek van. Erről szól az a történet, amivel  nemrég találkoztam.</div> <div>*****</div> <div>Egyszer egy gazda elindult megkeresni az egyik borjút, aki nem tért vissza este a nyájjal. Lement a völgybe, kereste a folyónál, a nádasban, a sziklák között, de sehol sem találta. Kegyetlen vihar tombolt aznap este, ezért benézett egy nagyobb szikla mögé is, hátha oda bújt a megrettent borjú. Őt nem találta ott ugyan, azonban váratlan látvány fogadta: egy sasfióka nézett rá félénken. Néhány nappal azelőtt kelhetett ki a tojásból, és a vihar elsodorhatta őt a fészektől.</div> <div>A gazda megfogta a fiókát és hazavitte, hogy gondját viselje. Hazatérve a gyerekei lelkesen újságolták el neki a hírt, hogy a borjú időközben magától hazatalált. A gazda a csirkeólba tette a sasfiókát, akit onnantól fogva csirkeként neveltek. Megtanulta a csirkék szokásait, és bár ahogy növekedett, egyre inkább különbözött tőlük, mégis mindenki csirkekének tekintette őt.</div> <div>Egy napon a gazda egyik régi barátja tért be hozzájuk látogatóba. Ahogy meglátta a sast a csirkék között, egyből megjegyezte: <i>„Mit keres ő ott? Hiszen nem is csirke, hanem sas!”</i></div> <div>A gazda mosolyogva ezt felelte: <i>„Dehogynem, ez egy csirke. Nézd csak, úgy járkál, mint egy csirke, úgy gondolkodik, mint egy csirke, úgy eszik, mint egy csirke. Hidd el, ez egy csirke.”</i></div> <div>De a barátját nem tudta meggyőzni. <i>„Majd én megmutatom neked, hogy nem csirke, hanem sas.”</i> – mondta a gazdának. Azzal megfogta a sast, a feje fölé emelte, majd így szólt: <i>„Te nem csirke vagy, hanem sas. Nem a földhöz tartozol, hanem az éghez. Repülj, sas!”</i></div> <div><a href="https://ahimsa.cafeblog.hu/files/2016/09/sas_felszall.jpg"><img class="size-full wp-image-2236 aligncenter" src="https://ahimsa.cafeblog.hu/files/2016/09/sas_felszall.jpg" alt="sas_felszall" width="500" height="352" /></a></div> <div>A sas ekkor kitárta a szárnyait, körbenézett, látta az ólban kapirgáló csirkéket, majd leugrott a földre és csatlakozott hozzájuk.</div> <div><i>„Látod, mondtam, hogy csirke!”</i> – vágta oda barátjának a gazda nevetve.</div> <div>Másnap kora hajnalban a gazda a kutyák ugatására lett figyelmes. A kapuban ismét a barátja állt. <i>„Adj nekem még egy esélyt a madárral.”</i> – kérte.</div> <div><i>„Tudod, mennyi az idő? Még a Nap sem kelt fel.”</i> – bosszankodott a gazda.</div> <div><i>„Gyere velem.”</i> – erősködött a barátja. <i>„Hozd a madarat is.”</i></div> <div>A gazda kelletlenül kivette a sast a csirkeólból, majd elindultak, beleolvadva a sötét éjszakába.</div> <div><i>„Hová megyünk?”</i> – kérdezte a gazda álmosan.</div> <div><i>„Oda, ahol a madarat találtad.”</i></div> <div><i>„És miért ilyen nevetségesen korai időpontban, az éjszaka közepén?”</i></div> <div><i>„Azért, hogy a sas láthassa, ahogy a hegy mögül felkel a Nap, és követhesse az ég felé, ahová tartozik.”</i></div> <div>Lementek a völgybe, átkeltek a folyón, és elindultak a hegy felé.</div> <div><i>„Siessünk, mindjárt felkel a Nap.”</i> – mondta a gazda barátja, azzal szaporázni kezdte a lépteit. Meredek sziklafalak mentén, keskeny és veszélyes utakon vezetett fel az útjuk a hegyre, de a Nap első sugaraival ők is megérkeztek.</div> <div><i>„Ez megteszi.”</i> – szólt a gazda barátja a sziklafal pereménél megállva. Szinte a hegy csúcsánál voltak már. Óvatosan egészen a szikla pereméhez vitte a madarat, letette úgy, hogy Kelet felé nézzen, majd beszélni kezdett hozzá.</div> <div><i>„Csak csirke nyelven beszél.”</i> – kuncogott a gazda.</div> <div>A barátja azonban nem foglalkozott vele, és tovább beszélt a sashoz: mesélt neki a Napról, arról, hogy hogyan ad életet a világnak, hogyan uralkodik az égen, hogyan ad fényt nekünk minden egyes nap. <i>„Nézd a Napot, sas! Nézd, ahogy emelkedik, és emelkedj fel vele Te is! Te az éghez tartozol, nem a földhöz.”</i></div> <div>Ekkor bukkant elő a Nap a hegy mögül, sugaraival fényárba borítva az egész vidéket. A sas szélesre tárta hatalmas szárnyait, így üdvözölve az égen fenségesen emelkedő Napot, melynek sugarai kellemes meleget adtak tollainak. A gazda csak csendben figyelt.</div> <div>Barátja ismét a sashoz szólt: <i>„Nem a földhöz tartozol, hanem az éghez. Repülj, sas! Repülj!”</i> Majd visszahúzódott a gazda mellé, és a két férfi némán figyelte a madarat. Minden csendes volt.</div> <div>A sas felemelte a fejét, szárnyait még jobban kitárta, lábait előre döntötte, ahogy a szikla peremén kapaszkodott. És ekkor anélkül, hogy igazán megmozdult volna, mindenki másnál jobban érezve a felfelé irányuló légáramlatot, előredőlt, és elkezdett egyre magasabbra és magasabbra emelkedni, hogy aztán végleg eltűnjön szem elől a fényes égen. Soha többé nem élt a csirkék között.</div> <div><i>[Eredeti mű: Fly, Eagle, Fly (African tale retold by Christopher Gregorowski)]</i></div> <div>http://hasznaldfel.hu/author/hasznaldfelwpadmin/page/3</div> <div> </div> <div>*****</div>rich